Kiss Judit Ágnes: Babaróka karácsonya

„Az ünnepekben azt szerette legjobban, hogy mindnyájan együtt vannak.”

 

Ez a könyv három kedves, szívmelengető történetével a karácsonyról és a készülődésről szól. Kiderül belőle, nem az a fontos, hogy minden tökéletes legyen, hanem hogy együtt legyünk és melegséggel, szeretettel vegyük körül egymást.

 

Az első mese Adventről szól. Babaróka nagyon szereti az anyukája által készített adventi naptárt. Mielőtt kinyitja a kis dobozokat, mindig megrázza. Ha zörög, tudja, hogy vagy édesség, vagy valamilyen apró ajándék lapul benne. De ennél is jobban szereti, ha csak halkan zizeg, mert akkor egy papírdarabka van benne, rajta valamilyen közösen végzett tevékenységgel: mézeskalácssütéssel, társasjátékozással, pizsipartival, karácsonyfadísz készítéssel, gyertyaöntéssel, vagy például fagyos piknikezéssel.

A második mese a fenyőfa kiválasztásáról, a harmadik, pedig magáról az ünnepről szól. Ebben a mesében az is kiderül, hogy mi az igazán nagy meglepetés.

A történeteket Egri Mónika bájos rajzai illusztrálják.

 

„Egyetlen satnya fácska árválkodott az ösvény végén a felásott földben. Ferde volt, az ágai az egyik oldalán girbe-gurbák, a másikon rövidek.

- Jaj, szegény, de kis satnya! - sóhajtott apa. - Biztos elnyomta egy másik, nem tudott rendesen fejlődni.

- Lehet, hogy idén is gallyakból lesz a karácsonyfánk – húzta el a száját Mamaróka.

De Babaróka hirtelen megsajnálta a satnya fácskát.

- Vigyük haza! - könyörgött. - Majd nálunk megnő rendesen.

- Ezt karácsonyfának? Hiszen olyan kis csúnya! - csodálkozott Mamaróka.

- De nem tehet róla! - védte hevesen Babaróka a kis fát. - Valaki elnyomta. Nálunk senki se bántaná.”
 

(az ajánlást készítette: Fábián Krisztina)